Menni vagy maradni?

zsorka írta: 20 éves békés megyében élő férfi vagyok!Jelenleg Mezőgazdasági gépész-gépszerelőként tanulok,egy évem van még hátra!Nagybátyám németben él,Erfurtban,kiköltözhetnék hozzá ha végeztem a sulival és egy barátja fémipari cégénél kapnék állást is,de megéri ez nekem?Mert azon gondolkoztam,hogy mivel magyarországon 24 éves korig lehet ugye nappalin tanulni elvégeznék még ez után egy 2 éves karosszérialakatost,szerintetek neki vágjak vagy megéri elvégezni és maradjak még tanulni?Persze csak az esetben maradnék ha nagyobb előnyöm volna a karosszériással,németet tanultam a suliban éveken át,de most még jobban ráfeküdtem a nyelvre,szóval várom a tanácsokat,köszönöm előre is!

Szerintem tanulj tovább. A rokoni kapcsolatok 2 év múlva is meg lesznek! Minél több szakmád van, annál nagyobb az esélyed, viszont gondolj arra, hogy mindkét szakmában lezdö leszel, igy valószinü, hogy szükséged lesz protekcióra, mivel 27 órszágból érkeznek jobbnál jobb, sok gyakorlattal rendelkezö, szakemberek a BRD-be. Nagy a választék!

Sziasztok!

Nem teljesen a témába vág, mert nem Németországban történt, meg amúgy se, de ha már a magyar büszkeségről van szó....
Sokat gondolkodtam, hogy leírjam-e a sztorit, mert nem akarom, hogy sírásnak tűnjön, ezért hangsúlyozom is, hogy nem az. A tanulságot mindenki vonja le magának...
Szóval egy ideje már nem írogattam ide, mert úgy tűnt jól alakunak a dolgaim egy állással kapcsoltaban, Dániában, egy állami intézetnél. Egy elég komoly felelősségteljes pozícióra pályáztam, egy ismerősöm ismerőse dolgozik ennél a cégnél, az ismerős ajánlott (nem nyomott!) be engem. Már a pályázás sem volt hétköznapi, az önéletrajz és a motivációs levél után kértek egy kézzel írott levelet, amit grafológus vizsgált meg, aztán leinformálták az egyetemet, ahová jártam, hogy mégis miket tanultam, stb. Majd felhívtak olyan embereket, akik szakmailag is ismernek engem (az egyik egy németországi kolléga volt). Ez azért kellett, mert ez egy bizalmi pozíció lett volna, megbízható embert kerestek. A személyzetis úr azt mondta, hogy minden OK, alkalmas vagyok a pozícióra. Beterjesztette az anyagomat a bizottság elé, ahol az egyik ember csak ennyit mondott: "Magyarokat nem kéne alkalmazni"....
Így hát elbuktam az állást, nyilván senki nem fog értem, vad idegenért felszólalni....
A konkrét okát sajnos nem tudom és már nem is fogom tudni, de nagyon rossz érzés, hogy leírnak valakit ennyivel, hogy magyar, még interjúra sem hívtak be...
Nem tudom, hogy vajon a magyar emberek híre ennyire jó, vagy esetleg az orbán viktor (sic! kisbetűvel) és bandája alapozta meg így a magyarok jó hírét külföldön.
Sosem voltam rá büszke, hogy magyar vagyok. Sőt! Lehet, hogy valaki most ezért megszól, de én szégyellem, hogy magyar vagyok. Évente párszor megfordulok Németországban munkaügyben és mindig arra gondolok, hogy vajon ezek az emberek mit gondolhatnak rólunk, magyarokról. Hiszen a külföldi sajtó tele van azzal, hogy ez az orbán mekkora kretén. Mit gondolhatnak rólunk, hogy valami bedrogozott birka nép vagyunk, aki ezt eltűri és nem érdekli, hogy a vezetőink mekkora baromságokat nyilatkoznak, hogy a gazadasági rom országunk szembemegy az IMF-fel az EU-val és mindenkivel?

Ez a sztori csak felerősítette bennem azt az érzést, amit mindig is éreztem. Ez az ország nem a hazám, csak a lakhelyem, mert ilyet egy haza nem csinál a gyermekeivel, ami itt folyik. De ne menjünk annyira bele a politikába. Mindenki szűrje le magának a tanulságot.
Én maradok továbbra is a német tanulás mellett ezerrel. Egyszer csak összejön valami

dreizwanzig írta: Sziasztok!

Nem teljesen a témába vág, mert nem Németországban történt, meg amúgy se, de ha már a magyar büszkeségről van szó....
Sokat gondolkodtam, hogy leírjam-e a sztorit, mert nem akarom, hogy sírásnak tűnjön, ezért hangsúlyozom is, hogy nem az. A tanulságot mindenki vonja le magának...
Szóval egy ideje már nem írogattam ide, mert úgy tűnt jól alakunak a dolgaim egy állással kapcsoltaban, Dániában, egy állami intézetnél. Egy elég komoly felelősségteljes pozícióra pályáztam, egy ismerősöm ismerőse dolgozik ennél a cégnél, az ismerős ajánlott (nem nyomott!) be engem. Már a pályázás sem volt hétköznapi, az önéletrajz és a motivációs levél után kértek egy kézzel írott levelet, amit grafológus vizsgált meg, aztán leinformálták az egyetemet, ahová jártam, hogy mégis miket tanultam, stb. Majd felhívtak olyan embereket, akik szakmailag is ismernek engem (az egyik egy németországi kolléga volt). Ez azért kellett, mert ez egy bizalmi pozíció lett volna, megbízható embert kerestek. A személyzetis úr azt mondta, hogy minden OK, alkalmas vagyok a pozícióra. Beterjesztette az anyagomat a bizottság elé, ahol az egyik ember csak ennyit mondott: "Magyarokat nem kéne alkalmazni"....
Így hát elbuktam az állást, nyilván senki nem fog értem, vad idegenért felszólalni....
A konkrét okát sajnos nem tudom és már nem is fogom tudni, de nagyon rossz érzés, hogy leírnak valakit ennyivel, hogy magyar, még interjúra sem hívtak be...
Nem tudom, hogy vajon a magyar emberek híre ennyire jó, vagy esetleg az orbán viktor (sic! kisbetűvel) és bandája alapozta meg így a magyarok jó hírét külföldön.
Sosem voltam rá büszke, hogy magyar vagyok. Sőt! Lehet, hogy valaki most ezért megszól, de én szégyellem, hogy magyar vagyok. Évente párszor megfordulok Németországban munkaügyben és mindig arra gondolok, hogy vajon ezek az emberek mit gondolhatnak rólunk, magyarokról. Hiszen a külföldi sajtó tele van azzal, hogy ez az orbán mekkora kretén. Mit gondolhatnak rólunk, hogy valami bedrogozott birka nép vagyunk, aki ezt eltűri és nem érdekli, hogy a vezetőink mekkora baromságokat nyilatkoznak, hogy a gazadasági rom országunk szembemegy az IMF-fel az EU-val és mindenkivel?

Ez a sztori csak felerősítette bennem azt az érzést, amit mindig is éreztem. Ez az ország nem a hazám, csak a lakhelyem, mert ilyet egy haza nem csinál a gyermekeivel, ami itt folyik. De ne menjünk annyira bele a politikába. Mindenki szűrje le magának a tanulságot.
Én maradok továbbra is a német tanulás mellett ezerrel. Egyszer csak összejön valami

Egyaltalan nem biztos, hogy a megjegyzes konkretan a magyarsagodnak szolt. HA bizalmi pozicio, te felvennel egy kulfoldit? Ha forditott esetben Mo.-on kezedbven van egy bolgar oneletrajza es magyart akarsz, mert bizalmi pozi, akkor hogy fejezed ki magad? Nem kene felvenni egy bolgart:) Es ez nem a bolgar identitasnak szol, hanem annak, hogy kulfoldi.
En nem szegyenlem, hogy magyar vagyok!! Miert is kene? VAnnak gazok Mo.-on., legfokepp az emberek fejeben. Majd ha az rendezodik, akkor nem lesz ilyen a politika. De ez nem erinti a magyarsagtudatomat! Sot szeretem Mo-ot, egyre jobban! De inkabb turistakent:)
Egyebkent ez a folyamat, hogy az ember el akar menni Mo.-rol es turelmetlen, minden a bajara van, szegyenli, hogy magyar etc.. majd letisztul es maskepp ertekeled majd a magyarsagot:)
ITT egy nagyon jo leiras a kultursokkrol. Nagyon erdekes folyamat.

mahlzeit írta:

dreizwanzig írta: Sziasztok!

Nem teljesen a témába vág, mert nem Németországban történt, meg amúgy se, de ha már a magyar büszkeségről van szó....
Sokat gondolkodtam, hogy leírjam-e a sztorit, mert nem akarom, hogy sírásnak tűnjön, ezért hangsúlyozom is, hogy nem az. A tanulságot mindenki vonja le magának...
Szóval egy ideje már nem írogattam ide, mert úgy tűnt jól alakunak a dolgaim egy állással kapcsoltaban, Dániában, egy állami intézetnél. Egy elég komoly felelősségteljes pozícióra pályáztam, egy ismerősöm ismerőse dolgozik ennél a cégnél, az ismerős ajánlott (nem nyomott!) be engem. Már a pályázás sem volt hétköznapi, az önéletrajz és a motivációs levél után kértek egy kézzel írott levelet, amit grafológus vizsgált meg, aztán leinformálták az egyetemet, ahová jártam, hogy mégis miket tanultam, stb. Majd felhívtak olyan embereket, akik szakmailag is ismernek engem (az egyik egy németországi kolléga volt). Ez azért kellett, mert ez egy bizalmi pozíció lett volna, megbízható embert kerestek. A személyzetis úr azt mondta, hogy minden OK, alkalmas vagyok a pozícióra. Beterjesztette az anyagomat a bizottság elé, ahol az egyik ember csak ennyit mondott: "Magyarokat nem kéne alkalmazni"....
Így hát elbuktam az állást, nyilván senki nem fog értem, vad idegenért felszólalni....
A konkrét okát sajnos nem tudom és már nem is fogom tudni, de nagyon rossz érzés, hogy leírnak valakit ennyivel, hogy magyar, még interjúra sem hívtak be...
Nem tudom, hogy vajon a magyar emberek híre ennyire jó, vagy esetleg az orbán viktor (sic! kisbetűvel) és bandája alapozta meg így a magyarok jó hírét külföldön.
Sosem voltam rá büszke, hogy magyar vagyok. Sőt! Lehet, hogy valaki most ezért megszól, de én szégyellem, hogy magyar vagyok. Évente párszor megfordulok Németországban munkaügyben és mindig arra gondolok, hogy vajon ezek az emberek mit gondolhatnak rólunk, magyarokról. Hiszen a külföldi sajtó tele van azzal, hogy ez az orbán mekkora kretén. Mit gondolhatnak rólunk, hogy valami bedrogozott birka nép vagyunk, aki ezt eltűri és nem érdekli, hogy a vezetőink mekkora baromságokat nyilatkoznak, hogy a gazadasági rom országunk szembemegy az IMF-fel az EU-val és mindenkivel?

Ez a sztori csak felerősítette bennem azt az érzést, amit mindig is éreztem. Ez az ország nem a hazám, csak a lakhelyem, mert ilyet egy haza nem csinál a gyermekeivel, ami itt folyik. De ne menjünk annyira bele a politikába. Mindenki szűrje le magának a tanulságot.
Én maradok továbbra is a német tanulás mellett ezerrel. Egyszer csak összejön valami

Egyaltalan nem biztos, hogy a megjegyzes konkretan a magyarsagodnak szolt. HA bizalmi pozicio, te felvennel egy kulfoldit? Ha forditott esetben Mo.-on kezedbven van egy bolgar oneletrajza es magyart akarsz, mert bizalmi pozi, akkor hogy fejezed ki magad? Nem kene felvenni egy bolgart:) Es ez nem a bolgar identitasnak szol, hanem annak, hogy kulfoldi.
En nem szegyenlem, hogy magyar vagyok!! Miert is kene? VAnnak gazok Mo.-on., legfokepp az emberek fejeben. Majd ha az rendezodik, akkor nem lesz ilyen a politika. De ez nem erinti a magyarsagtudatomat! Sot szeretem Mo-ot, egyre jobban! De inkabb turistakent:)
Egyebkent ez a folyamat, hogy az ember el akar menni Mo.-rol es turelmetlen, minden a bajara van, szegyenli, hogy magyar etc.. majd letisztul es maskepp ertekeled majd a magyarsagot:)
ITT egy nagyon jo leiras a kultursokkrol. Nagyon erdekes folyamat.

lehet, hogy igazad van, de az is lehet, hogy nem. ebben az "azért, mert magyar" válaszban minden benne van. Mondjuk tudom, hogy vannak náluk külföldiek...

mahlzeit írta: Sot szeretem Mo-ot, egyre jobban! De inkabb turistakent:)
Egyebkent ez a folyamat, hogy az ember el akar menni Mo.-rol es turelmetlen, minden a bajara van, szegyenli, hogy magyar etc.. majd letisztul es maskepp ertekeled majd a magyarsagot:)
ITT egy nagyon jo leiras a kultursokkrol. Nagyon erdekes folyamat.

A linkeden található cikk jó, s általánosan igaz is lehet a kivándorlókkal kapcsolatban, csak egy kcsit sántit velük szemben magyarokkal szemben, ugyanis mi már a hetvenes években mehettünk nyugatra. (Én 16 évesen voltam elöször Ausztriában a kék utlevelemmel 1972-ben) 1978-ben nösültem, s még ebben az évben voltunk 2x is Grazban, a jelemmel. A 80-as években gyakorlatilag oda mehettél ahova akartál, (folyamatosan hordtam a kocsikhoz az alkatreszeket) s igy mi MAGYAROK, megismerhettük a nyugatot. (Pl. egy NDK's nem!) Ezért ez a "kultursokk" nem teljesen fedi esetünkben a valóságot! Persze minden rendszer különbözik egymástól, de mi már nagyon hamar tudtuk (tudhattuk), hogy a nyugati jólet nem ingyen van, s bizony a szociális háttere messze nem közelitette meg az akkori Magyarországét. (Söt még ma sem!)

Szia Zsorka!
Szerintem is érdemes tanulni, csak azt nem tudom, hogy tudod-e... Magyarországon bár tanulhatsz nappalin, akármeddig, de csak az első szakma megszerzése ingyenes, a másodikat már nem finanszírozza az állam.
Vannak viszont képzések Németországban is, ott kifejezetten a hiányszakmákat tanítják, ösztöndíjjal.
Ha úgyis Németországban szeretnél dolgozni, érdemes megnézni azt a lehetőséget is.